8.rèsz-Felfordulás

Kedves olvasòk sajnálom hogy egy ideje nem raktam fel új rèszt de nem volt nagyon ötletem hozzá. Szerintem nem sikerült valami jóra. Egyébként még annyit hogy nem lett annyira hosszú. Remélem azért tetszik nektek. Na nem húzom tovább az időt, itt a vadonatúj rész. Jó olvasást mindenkinek!!
xoxo Pankus

-Te vagy életem értelme.-mondta és közelebb hajolt hozzám hogy megcsókoljon. Sikerült is volna neki ha nem
tolom el magamtól. Fogalmam sincs miért tettem ezt, pedig jobban vágytam a csókjára,  mint bármi másra.

-Harry kérlek ne! Tudom, hogy sokat ittál és csak az alkohol beszél belőled! Nem szeretném ha így menne tönkre a barátságunk, de te holnap tudom hogy nem  fogsz emlékezni semmire, ahogy erre a beszélgetésre sem.Inkább aludjunk jó?-mondtam.Szerintem ereje és kedve se lett volna ahhoz hogy vitázzon velem így csak egy fejbólintással válaszolt. Ezután már csak arra emlékszem hogy mindketten oldalra fordultunk egymásnak háttal és hogy valahogy sikerült elaludnom.

Reggel amikor felébredtem és láttam hogy Harry még javában alszik. Gyorsan elmentem a fürdőbe rendbe szedni magamat, majd úgy döntetem, hogy nem ébresztem fel Harryt, inkább elindultam köszönés nélkül.

Már egy ideje szédelegtem az utcákon, amikor eszembe jutottak a tegnap történtek. Egy nagy űr keletkezett bennem. Egyre csak cikáztak bennem a gondolatok, ekkor már nem bírtam az érzelmeimmel és ki tört belőlem a zokogás. Annyira figyelmetlen voltam, hogy véletlenül bele szaladtam egy épp arra sétáló szerelmes párba. Mindhárman a földön találtuk magunkat.

-Jaj, elnézést, nagyon sajnálom csak más járt az eszemben.-szipogtam miközben törölgettem könnyes szemeimet.
-Nincs semmi baj. Én Ava vagyok és ő a barátom Jess.-mutatkozott be egy kedves lány.
-Sziasztok én Catnis vagyok, még egyszer bocsánat amiért nektek mentem.-kértem bocsánatot megint.
-Hé, te miért sírsz?-kérdezte Jess.
-Ááá, hosszú történet.-jelentettem ki.

Ezután beültünk hárman egy kávézóba, majd egy jó darabig sétálgattunk. Igazán kedves emberek, mondhatni barátok lettünk.

Már sötétedett így inkább elbúcsúztam tőlünk mert Niall és Hope betegre aggódhatták magukat, pedig én vagyok az idősebb és elméletileg én lennék a felelősség teljesebb. Na mindegy azért Avaval és Jessel számot cseréltünk.

Otthon Nialltől és Hopetól kaptam egy kis fejmosást, hogy mit képzelek én magamról hogy előző nap este dobok nekik egy üzit és másnap meg nem is hallanak rólam semmit. Nem értem mért akadtak ki ennyire. Inkább felmentem a szobámba mert már túl fáradt voltam hogy végig hallgassam a kioktatásukat. Gyorsan letusoltam, pizsibe bújtam és befeküdtem az ágyamba ezután rekord idő alatt elaludtam.

Reggel olyan kedvetlenül ébredtem fel. Szinte az ég világon semmit nem akartam csinálni.  Még az ágyból is lusta voltam felkellni. Eszembe jutott valami. Rá néztem az órámra és pötyögni kezdtem a telefonon.

-Haló?-szólalt bele.
-Szia Niall, hoznál fel egy kis kaját? Nincs kedvem lemenni.-mondtam neki.
-Catnis te most viccelsz velem!?-kérdezte kissé mérgesen.
-Nem, képzeld el. Létszi, hozzál fel valami ennivalót!-kérleltem a szokottnál vékonyabb hangon.
-Ahh, na jól van, mindjárt megyek.-mondta megadóan.


                       Harry szemszöge*

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Csak arra emlékszem hogy tegnap este elmentem szórakozni. Az estének csak apró töredékei maradtak meg. Emlékszem találkoztam Catnisszel és hogy haza kisért engem, de aztán semmi.

Lementem a konyhába, hogy egyek valamit mert nagyon éhes voltam. Kinyitottam a hűtőt és az első ehető dolgot ami a kezem ügyébe keveredett azt ki is vettem.

Miután megettem az étkemet felmentem a fürdőszobámba rendbe szedni magamat, mivel nem szándékoztam egész nap otthon ücsörögni.

Azt terveztem, hogy elmegyek sétálni, csak oda a környékre, hogy kitudjam szellőztetni a fejem. Egy kis ideig aztán még otthon maradtam és csak később indultam el.

Vagy 1-2 órát sétálgathattam amikor észrevettem, hogy azon a környéken vagyok ahol Niall, Hope és Catnis lakik. Elhatároztam hogy elmegyek hozzájuk. Úgy is meg akartam kérdezni Catnistől, hogy mi történt velem tegnap este mert tényleg nem emlékeztem semmire.

Amikor a ház elé értem egy szőke lány épp becsengetni készült.

-Szia, te ki vagy?-érdeklődtem a lánytól.

                      Catnis szemszöge*

Egész nap az ágyamban feküdtem. Aztán egy idő után elhatároztam hogy le megyek egy kicsit a nnappaliba.Niall és Hope lent voltak.

Megnéztünk egy filmet és sokat szórakoztunk. Később hangokat hallottam a ház környékén és elindultam megnézni hogy honnan származik a hang forrása.

Amikor kiértem Harryt és egy ismerős  arcot véltem felfedezni. A döbbenettől csak a nevét tudtam kiejteni a személynek.

-Tina?-kérdeztem.