6.rèsz-Váratlanul jött szerelem

Sziasztok kedves olvasók.Úgy döntöttem most megköszönöm mindenkinek hogy olvassátok a blogom.Nagyon örülök a sok oldalmegjelenítésnek és tényleg köszönök mindent.Szóval íme a 6.rész.Remélem tetszik mindenkinek.Jó olvasást!:))))))
xoxo Pankus

Egy hónap telt el mióta újra találkoztam Niallel, Harryvel, Liammel, Louis-szal, Zaynnel és Hope-pal.Mindegyikük nagyon boldog volt hogy újra láthat, legfőbbképpen Liam örült visszatérésem hírének.Nagyon örültem hogy minden rendben volt és belegondoltam hogy igazából Harrynek köszönhetem hogy újra láthatom őket hisz egy hónappal azelőtt egy kis lyukban kuporogtam Faithel és egy kopott étteremben voltam pincérlány, aztán találkoztam vele és ráébresztett hogy azzal hogy elmentem nem segítettem rajtuk inkább fájdalmat okoztam nekik a távozásommal.Egy hónappal később Niall öcsémmel és Hope barátnémmel egy házban laktunk London külvárosi részében.Ja és a vörös, fekete és a barna hajú csajszi elválaszthatatlan barátok lettek, mármint Faith, Hope és Catnis.Faith bemutatott minket az elmondása szerint "bosszantó ikerhugainak" sőt örültnek is nevezte őket.


Casey és Diana (becenevèn Di) Harris

Na jól van, egy kicsit lehet hogy azok de szerintem akkor is aranyosak.Említettem már hogy nagy One Direction rajongók és Faith az mondta hogy amikor közölte velük a találkozást az 1D tagokkal majdnem szétszedték bár szerintem ez túlzás volt.Ők aztán nem titkolták imádatukat a fiúk iránt.Szegény Faithet megértem nem lehet jó minden nap azt hallgatni hogy mi van a fiúkkal amikor csak átmegy hozzájuk és megkérdezi személyesen.Caseynek Harry a kedvence Dinek meg a drága öcsikém Niall.Próbálkoztunk a csajokkal olyan trükkökkel is hogy bemutatjuk őket a szív szerelmüknek hogyha előttünk nem beszèlnek a fiúkról.Ebbe természetesen bele is egyeztek.Szóval rendben vannak a "bosszantó ikerhugok".

Egy nap olyan boldogságban részesültem amilyenben mèg nem de inkább a legelején kezdem.Álmosan vánszorogtam ki az ágyból.Szóval azt terveztük Hope-pal,Faithal és természetesen Caseyvel és Divel hogy sétálgatunk erre-arra ,shoppigolunk stb.Miután sikerült kikászálódni, egészen a konyháig kivonszoltam magam ahol természetesen Niall már javában benne volt az evésben.
-Jó reggelt!-köszönt vidáman.
-Neked is! Hope?-faggatóztam.
-Ő mèg alszik.-jelentette ki.
-Ó akkor felmegyek hozzá hogy felébresszem.-és már szaladtam is fel hogy drága barátnőmet felköltsem.Amikor belèltem az ajtón nagy sötétség fogadott, lassan odasétáltam az ágyhoz és a kidudorodó valamire ráúgrodttam.

-Catnis te normális vagy?-hát igen ezt a kérdèst mostanában sokszor megkapom.
-Bocsi Hope de ezt nem hagyhattam ki.-kuncogtam, miközben ő a kezèt simogatta.Késöbb amikor már kiheverte hogy ráugrottam miközben az igazak álmát aludta lesétáltunk Niallhöz aki mèg mindig evett.Mi is csatlakoztunk hozzá.Hát aki ismer az tudja hogy imádok enni.Lassan megérdemelném a  "Catnis loves foods" póló viselését.Hárman majdnem felfaltuk az egész hűtőt de leginkább Niall és én.Világossá vált hogy délután a csajos nap végeztével be kell vásárolnunk mivel szinte semmi ehető nem maradt otthon.

Felmentem felöltözni és valami emberi külsőt varázsolni magamnak hogy ne rémüljenek meg tőlem az utcán.Mielőtt felhívtam volna Faithet hogy mikor induljunk mèg előtte Hopetól érdeklődtem.Ő azt mondta hogy felőle azonnal mehetünk, úgy hogy felhívtam Faithet aki azt mondta hogy mennyük fel hozzájuk.
Amikor odaértünk hozzájuk becsengettünk hozzájuk.Nagy meglepetésünkre Casey nyitott ajtót.

-Faith, Di?-érdeklődtem.
-Nem tudják eldönteni mit vegyenek fel.-mondta.
Bementünk a szobájukba ahol a két lány egy ruha kupac kellős közepén voltak.Felajánlottuk hogy segítünk nekik de kikergettek a helységből.

Bő fél órával késöbb sikerült kiválasztaniuk a ruhájukat.Mérgesen néztünk rájuk mert ugyan abba a ruhába voltak mint amikor fél órával azelőtt ott hagytuk őket.A nagy mérgelődés után elindultunk sétálni.Casey és Di nagyon boldogok voltak amikor elsétáltunk egy butik előtt vagy éppen bementünk az egyikbe.Mindenki gazdagabb lett valamivel, egy pár cipővel vagy táskával biztos.Na mindegy nem ez a lènyeg.

A shoppigolás után elmentünk sétálgatni egy közeli parkba.Már egy ideje sétáltunk amikor találkoztunk Liammel.
-Sziasztok, mit csináltok?-kérdezte.
-Szia,csak sétálgatunk.-válaszoltam mosolyogva.
Ezután Liam is csatlakozott hozzánk.Mi ketten nagyon jól elvoltunk és a többiek ezt látva valami kifogással lelèptek.Hope felajánlotta hogy haza viszi a szatyraimat ezután ő is elment, ezzel kettesbe hagyott minket Liammel.

           Hope szemszöge*

Mindenki látta hogy Catnis és Liam között szabályosan izzott a levegő ezèrt hősiesen elmentünk onnan.Azután beültem valahova kajálni mert már nagyon éhes voltam.Az étkem elfogyasztása után eszembe jutott hogy nincs otthon semmi étel úgy hogy elmentem vásárolni.

Kèsöbb amikor haza értem Niall ahogy észrevett adott ajkamra egy csókot és csodálkozva érdeklődött hogy hol van Catnis.Elmagyaráztam neki hogy mi van, ő neki meg az volt az első mondata, idézem:"lesz egy-két szavam a barátomhoz".

         Catnis szemszöge*

Már késő délután volt.Olyan jól èreztem magam Liammel.Miután elmentek a többiek beültünk egy Starbucksba ahol úgy bezabáltunk hogy nem csodálkoztam volna rajta ha a nadrággombunk leszakad.

Nagyon sokat beszélgettünk,sok dolgot tudtunk meg egymásról.

Hazafelé eIindultunk mert már elég későre járt az idő.Az út alatt be sem állt a szánk. Sajnos hazaérkeztünk és aztán megálltunk az ajtó elött.

-Hát nagyon jó volt veled beszélgetni.Nem ismételhetnénk meg máskor is?-kèrdezte.
-Annak nagyon örülnèk és én is nagyon jól èreztem magam.-válaszoltam füligérő mosoly kiséretében.

Èèès ezután olyan dolog történt amire egyáltalán nem számítottam......Liam közelebb hajolt hozzám, aztán szép lassan ajkaink egymásra tapadtak.Egy pár percig mèg így voltunk aztán ajkaink elváltak egymástól.Mèg mindig nem hittem el hogy Liam megcsókolt.Egy kis ideig aztán mèg beszèlgettünk és legnagyobb bánatomra elbúcsúztunk.Ennek ellenére is úgy èreztem hogy soha az életben nem voltam mèg ilyen boldog.

Nagy mosollyal sètáltam be az ajtón.Amikor Niall és Hope észrevették hogy hazaértem rögtön jöttek oda hozzám.Hope sejtette hogy miért vagyok ilyen boldog, Niall meg értetlen fejjel nézett.
Hope-pal felmentünk a szobámba és elmeséltem neki mindent.Tényleg úgy éreztem magam mintha a föld felett lebegnék a boldogságtól.