5.rèsz-Mindben rendben lesz!

 Itt van a 5.rèsz, hát ez kicsit hamarabb jött mint vártam ès ez szerintem a mostani rèszen is meglátszik.Nèzzètek el nekem kèrlek.Ja ès kèrlek írjatok sok komit mert tènyleg mèg csak egy embertől kaptam úgyhogy lètszi akik olvassátok a blogot írjatok komit.:))))
xoxo Pankus

-Catnis?-kèrdezte egy nagyon ismerős hang.Egy pillanatig gondolkodtam hogy ki lehet az de aztán le esett hogy Harry kellemes hangja szólított meg.Aztán próbáltam úgy tenni mintha nem vettem volna èszre hogy nekem szól így tovább sètáltam.Nem volt szerencsèm mivel utánnam sietett, megragadta a karom ès magafelè fordított.
-Óh, szia Harry.-köszöntem neki.
-Szia? Catnis te normális? Elmèsz otthonról hogy senkinek sem szólsz? Tudod mennyit aggódtunk miattad, az èletben elősször láttam sírni Niallt sőt a szüleiddel együtt mèg Hope is egèsz napokat a zokogásra fordítottak.Felfogtad?-ordította le a fejem.
-Ha befejeztük ezt a magasröptű eszmecserèt akkor èn megyek mert mèg van egy csomó dolgom úgy hogy szia.-próbáltam volna elköszönni mivel nem volt semmi kedvem vele beszèlgetni, pedig igazából semmi dolgom nem volt de nem akartam magyarázkodni neki mèrt mentem el.
-Hè kèrlek ne menj el, nem beszèlhetnèk, mondjuk beülhetnènk egy kávèzóba?-próbált volna rávenni hogy szóba elegyedjek vele.Vègül is sikerült rávennie hogy beszèljünk.Beültünk egy közeli kávèházba.Èn szokásomhoz hűen az italom mellè kèrtem sütit is.
-Szóval miről akarsz beszèlni? -kèrdeztem tőle.
-Mièrt jöttèl el?-pont az amitől fèltem hogy faggatózni fog.
-Harry nincs kedvem erről a tèmáról beszèlni, nem lehetne hogy hanyagoljuk ezt a dolgot mert el is mehetek.-jelentettem ki neki olyan hangerővel hogy szerintem az egèsz kávèzó töllem visszhangzott.
-Bocsi de nem èrtem a felháborodásod okát,nem èn hagytam ott mindent se szó, se beszèd ès örülhetnèl hogy vannak olyanok mèg akik gondolnak rád azok után hogy itt ordítozol.-fakadt ki magából Harry.Igaza volt, nem èrdemeltem meg hogy egyáltalán hozzám szóljon, pedig csak egy kèrdèst tett fel nekem èn meg olyan szemètül viselkedtem vele.így megkèrtem hogy mennyünk ki ès ott beszèljünk.

-Harry figyelj sajnálom hogy olyan bunkó voltam,...azèrt mentem el mert csak így belcsöppentem az èletetekbe ès fenekestül fel is forgattam, főleg a családomèt, sőt mèg szegèny Hope is miattam szenvedett balesetet.-ès ekkor már nem bírtam ki úgy hogy elkeztem zokogni.Harry ezt èszrevette ès szorosan magához ölelt.Próbált nyugtatni, olyan jól esett hogy törődött velem.

Sokáig csak egymás mellett sètálgattunk aztán kèrdezgetett hogy mi van velem.Elmesèltem neki röviden hogy hogy alakult így az èletem.Aztán egy pillanatra megállt ès komolyan rám nèzett.

-Beszèlned kell Niallel!-parancsolt rám.Nagyon fèltem hogy mit fog szólni hozzám a testvèrem, előrre fèltem hogy majd a szemèbe kell nèznem de igaza volt Harrynek, beszèlnem kellett vele.Egy ki gondolkodás után kinyögtem a választ.
-Rendben de elötte felmegyünk a lakásomba, okè?-kèrdeztem.
-Okè.-válaszolt.
Felmentünk a lakásba mert beszaladtam valamièrt ès elötte bemutattam Harrynek az èn kedves barátosnèmat.

Faith Harris

-Harry ő itt Faith Harris, Faith ő itt Harry.-mutattam be egymásnak őket.Amíg èn keresgéltem úgy hallottam ők jól elvoltak a nevetèsből következtetve.Amikor kèszen lettem már indultunk is közbe pedig elköszöntünk Faith-től.

Nagyon izgultam hogy mi lesz, az járt a fejemben hogy lehet soha nem akar már látni engemet.Harry èszrevette hogy izgulok.Megsimogatta a hátamat ès egy olyan "nyugodj meg, nem lesz semmi gond" pillantást vetett rám.Hát ez nèmikèpp egy kicsit megnyugtatott.

-Hát megèrkeztünk.Mennyek majd elöl?-kèrdezte.
-Az jó lenne, köszi.-mondtam.
Belèptünk egy csodaszèp házba aminek volt egy hatalmas udvara.Ahogy megbeszèltük Harry ment elöl ès èn követtem.Ès eljött az igazság pillanata mivel Niall baktatott le a lèpcsőn.Amikor meglátott rögtön odarohant hozzám ès annyira szorosan ahogy csak lehet megöleltük egymást miközben már mindkettőnknek patakokban folytak a könnyeink.

-Annyira sajnálom.-mondtam már szinte remegő hangon.
-Ne, ne nincs semmi baj, most az a lènyeg hogy itt vagy nővèrkèm.-próbált nyugtatni.
Abban a pillanatban annyira örültem hogy megölelhetem drága öcsèmet.Úgy èreztem hogy mostmár minden rendben lesz.